2025 végén

Absztrakt

A szerző, mint a Wesley János Lelkészképző Főiskola Tudományos Tanácsának elnöke arról beszél, hogy a 2024–2025-ös megemlékezési programok különleges jelentőséggel bírtak a holokauszt és az antifasiszta győzelem ünneplése szempontjából; a sorozat záró, angol nyelvű megemlékezését 2025 szeptemberében tartották. Nyolcvan év telt el a második világháború befejezése óta; a háború végét jelző események között szerepelt az atomtámadás, Japán kapitulációjának bejelentése és a japán fegyverletétel hivatalos aláírása a USS Missouri fedélzetén szeptember 2-án, valamint Ázsiában a britek előtt történő kapitulációk.

Bár az ázsiai és európai háború-zárások sok szempontból hasonlítottak egymásra – például a szovjet és az angolszász érdekszférák kialakulása és a szovjet területi terjeszkedés –, jelentős különbségek is voltak. Németország katonai összeomlásának fordulópontjai 1945 elején következtek be: az Ardennekben és a Balaton-menti hadműveletekben elszenvedett sikertelen német ellentámadások; a „csodafegyverek” tömeggyártása technikailag lehetetlennek bizonyult; az esetleges konfliktust, amely a szovjet és angolszász erők találkozásakor merült volna fel, óvatos politikai és katonai intézkedésekkel, demarkációs vonalak és kommunikációs csatornák kialakításával kerülték el. Németország valóban katonailag összeomlott.

Japán azonban tovább harcolt, kompromisszumos vagy katonai megoldásban reménykedve. 1945 nyarán a helyzet a japán erők nagysága és kiterjedt területi ellenőrzése miatt nem tűnt reménytelennek a számukra. A potsdami ultimátum – amely Japán feltétel nélküli megadását követelte – csak az atombombagyártás elért eredményei miatt volt reális. Ám még Hirosima pusztulása sem törte meg Japánt. Nagaszaki tragédiája kizárólag a japán fasiszta elitet terheli, mivel a vezetés a nukleáris támadás után is kész volt további városokat feláldozni a hatalom megtartásáért.

2025-ben a szerző arra figyelmeztet, hogy az orosz–ukrán háború Oroszország–NATO konfliktussá terjedhet, mert Oroszország határsértésekkel, kibertámadásokkal és választási beavatkozással provokálja Európát. Ha európai katonák vagy civilek halnak meg, az elsősorban Moszkva döntéseinek a következménye; a felelősség azokat is terheli, akik bátorították vagy gyengítették Európa válaszlépéseit. A szerző kiemeli a civil diplomácia és a Wesley közösség Ukrajnával vállalt szolidaritásának szerepét.